Ilyen most LILI...
Nagyon nagyot nőtt, viszonylag zökkenőmentesen kezdte el az óvodát, nem voltak nagy sírások és "nemakarokovibamenni" kezdetű tiltakozások.
Egyszer mesélte Viki, hogy az oviba menet /Apukája viszi rendszerint/ azt mondta: "Apa miért kell nekem oviba menni, amikor ott nem játszik velem senki!"
Na már most, erre a kérdésre az apukája ügyesen megnyugtatta, hogy majd előbb-utóbb biztosan talál barátokat.
Ez a Lilis mondat feltárja, hogy nehéz azt az odafigyelést és kétszemélyes kapcsolatot pótolni, amit Lilkó ezidáig szerencsére átélt az anyukájával, másrészt pedig nehéz egy összeszokott 3-6 éves gyerekcsoportba beilleszkedni három évesen, ha csak 3-4 új gyerek érkezik a közösségbe.
Tavaly szeptemberben kezdte az óvodát és most, februárra kezd teljesen felszabadultan játszani, rajzolni, óvodássá válni... Egyáltalán nem hosszú idő egy ilyen nagy lépés megtételéhez...
Szerencsére ritkán beteg, ha mégis akkor a család hadra fogható része segíti a szülőket, hogy ne kelljen betegállományba menni a gyerekkel. Ilyenkor nagypapa van többnyire vele-ez papa részéről, teljes odaadással végzett öröm foglalkozás- minden fizikoterápiás kezelést felülmúl a Lilkóval töltött néhány óra!
Most csütörtökön bejött velem az oviba.. volt egy bábelőadás amit érdeklődve végig nézett, igaz éppen addig tartott amíg a gyerekek figyelni tudtak 20- 25 perc.. furcsa volt megtapasztalni, hogy többet jött oda hozzám mint régebben amikor heteket járt az ovimba, amíg anyukájának dolgozni kellett..
Nehezen kapcsolódott be a játékba, csak egy kislánnyal játszott. Tetszett neki a veréb család amit a gyerekeknek a vers gyakorláshoz készítettem ezért otthon ő is kapott egy verebecskét..
Sokat rajzolt, ezen ő fogja anyukája kezét, mellette apa és Kira látható.
Amikor jött érte apukája, hogy hazavigye, egy kicsi ízelítőt kaptunk milyen a hisztis unokánk. Nem akart:
-hazamenni
-játékot pakolni
-öltözködni
Végül beadta a derekát... :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése