Szókincs..

Az utóbbi időben már nem okoz gondot, hogy köszönni illik. Hangosan köszön az oviban, itthon.. nem fukarkodik a puszikkal sem. Nagyon jól lehet beszélgetni is Lilkóval. Befejeztem egy textil képet amikor itt volt. " Mama nekem adod?" Szívesen odaadnám, de tudod Anya nem örül, ha különböző porfogókat rakunk a falra! "Majd meggyőzöm!" -Hát így, a tökéletes válasz! :o)

Idő...

Rég írtam ide, mert amikor Lilivel vagyok igyekszem kiélvezni a pillanatokat, utána pedig mindig más köt le. Az is felmentést ad, hogy Viki olyan gondosan vezeti a "cseperedő csemetét" hogy az én beszámolóm csak egy pici szeletet mutathat a gyerkőc mindennapjaiból...

Ilyen most LILI...



Nagyon nagyot nőtt, viszonylag zökkenőmentesen kezdte el az óvodát, nem voltak nagy sírások és "nemakarokovibamenni" kezdetű tiltakozások.
Egyszer mesélte Viki, hogy az oviba menet /Apukája viszi rendszerint/ azt mondta: "Apa miért kell nekem oviba menni, amikor ott nem játszik velem senki!"
Na már most, erre a kérdésre az apukája ügyesen megnyugtatta, hogy majd előbb-utóbb biztosan talál barátokat.

Ez a Lilis mondat feltárja, hogy nehéz azt az odafigyelést és kétszemélyes kapcsolatot pótolni, amit Lilkó ezidáig szerencsére átélt az anyukájával, másrészt pedig nehéz egy összeszokott 3-6 éves gyerekcsoportba beilleszkedni három évesen, ha csak 3-4 új gyerek érkezik a közösségbe.

Tavaly szeptemberben kezdte az óvodát és most, februárra kezd teljesen felszabadultan játszani, rajzolni, óvodássá válni... Egyáltalán nem hosszú idő egy ilyen nagy lépés megtételéhez...

Szerencsére ritkán beteg, ha mégis akkor a család hadra fogható része segíti a szülőket, hogy ne kelljen betegállományba menni a gyerekkel. Ilyenkor nagypapa van többnyire vele-ez papa részéről, teljes odaadással végzett öröm foglalkozás- minden fizikoterápiás kezelést felülmúl a Lilkóval töltött néhány óra!

Most csütörtökön bejött velem az oviba.. volt egy bábelőadás amit érdeklődve végig nézett, igaz éppen addig tartott amíg a gyerekek figyelni tudtak 20- 25 perc.. furcsa volt megtapasztalni, hogy többet jött oda hozzám mint régebben amikor heteket járt az ovimba, amíg anyukájának dolgozni kellett..
Nehezen kapcsolódott be a játékba, csak egy kislánnyal játszott. Tetszett neki a veréb család amit a gyerekeknek a vers gyakorláshoz készítettem ezért otthon ő is kapott egy verebecskét..


Sokat rajzolt, ezen ő fogja anyukája kezét, mellette apa és Kira látható.



Amikor jött érte apukája, hogy hazavigye, egy kicsi ízelítőt kaptunk milyen a hisztis unokánk. Nem akart:
-hazamenni
-játékot pakolni
-öltözködni
Végül beadta a derekát... :o)